A lapis lazuli, az Orvosbuddha színe
Az afganisztáni hegyekben bányászott kő, amelyet fáraók viseltek, reneszánsz festők őröltek meg, és amelyet egy Buddha fényének megjelenítésére választottak.
Miért kék az Orvosbuddha? A válasz a szútra címében rejlik: fénye a vaiḍūrya, az átlátszó kék kő fénye. A hagyomány a lapis lazulival azonosítja, és ez az azonosítás lett e Buddha legismertebb képe.
Egy kő a világ végéről
A legrégibb ismert bánya Sar-e-Sangban van, az afganisztáni Badakhsán hegyeiben, és több mint hatezer éve művelik. Ezekből a távoli völgyekből a kő Mezopotámiába, Egyiptomba (Tutanhamon maszkján a szemöldök és a szemkontúr lapis berakás) és a Selyemúton Kínába jutott. Az európai festők számára „ultramarin” volt, vagyis „a tengeren túlról”: olyan drága kékre őrölték, hogy Szűz Mária köpenyére tartogatták. A turbán kékje Vermeer „A gyöngyfülbevalós lány” című festményén közismert példa.
Milyen is?
Színét a lazurit adja. Kék éjszakáját a pirit apró arany pontjai és a kalcit fehér erei szórják tele. Sokan csillagos eget látnak benne, a Buddha fényéhez természetesen kapcsolódó képet, aki testén és világában „úgy ragyog, mint a lapis lazuli”.
Lapis vagy vaiḍūrya?
Az azonosítás nem ilyen egyszerű. A szanszkrit vaiḍūrya kínaira liuli-ként fordították, ami később színes üveget jelentett, és a kutatók habozva választanak a berill, a macskaszem és a lapis között. Tibetben a kő mély kékje rögzítette a képet: Desi Sangye Gyatso nagy orvosi kommentárja a 17. század végéről a „Kék berill” (Vaiḍūrya sngon po) címet viseli, közvetlen főhajtás Sangye Menla előtt.
Az ásványi kéktől a szintetikusig
A thangkákon gyakrabban használnak azuritot vagy indigót, amelyek kevésbé ritkák; a lapist értékes művekre tartogatták. A mesterséges ultramarin csak a 19. században jelent meg: Franciaországban Jean-Baptiste Guimet egyike volt azoknak, akik 1826–1828 körül kidolgozták az előállítás módját, a Société d’encouragement által kiírt pályázat után.
Otthon
Ma a lapis lazulit málákban, gyöngyökben és ékszerekben használják. Ha szeretne egyet, olyan gyöngyöt válasszon, amelynek eladója megadja az eredetet, és vigyázzon az utánzatokra (festett üveg, festett howlit): a pirit szabálytalan arany pontjai támpontot adnak, de nem bizonyítékot; kérdezzen az eredetről. A lapis mala gyakori ajándék a gyakorlat kísérésére, a thangkák pedig a Buddha kékjét mutatják.
Források
Orvosbuddha-szútra (kínai fordítások, Taishō 449–451); Raoul Birnbaum, The Healing Buddha (1979); Mauritshuis, Vermeer festményének elemzései. A vaiḍūrya pontos azonosítása vitatott marad.
Cikk olvasásaA nyolc Orvosbuddha: hét testvér és egy mester