Az Orvosbuddha-thangka: hogyan festik a szent kéket

Kodifikált arányok, ásványi pigmentek, utolsóként festett tekintet: egy festmény titkai, amely egyszerre könyv és ikon.

Tibeti thangka · 1644–1911 · Sichuan University Museum · Daderot

A thangka pamutvászonra festett kép, selyembrokátra szerelve, felfüggesztve. Az Orvosbuddha-thangkák a legszebbek és legelterjedtebbek közé tartoznak. Meditációra, tanításra és a templomok szent díszítésére használják.

„Mért” festmény

A Buddha teste nem kitalált: az ikonometriai szövegek által rögzített arányokat követi. A festő rácsot rajzol krétával vagy szénnel, majd a fejet, a törzset és a térdet a figura ujjainak szélességéből vett mértékegységek szerint helyezi el. Ez ad harmóniát a thangkának, és lehetővé teszi a szakértőnek, hogy ellenőrizze, tiszteletben tartja-e a szobor vagy festmény a hagyományt.

Színek a hegyekből

A vásznat krétával és állati ragasztóval alapozzák, majd simára csiszolják. A hagyományos pigmentek ásványiak és növényiek: azurit és indigó a kékhez, malachit a zöldhöz, cinóber a pirosnál, auripigment a sárgához, aranypor a díszekhez. A nagyon drága lapis lazulit kivételes művekre tartogatják. A fényes, tartós színek vitték át az évszázadokon a 13–14. századi thangkát az Art Institute of Chicagóban, amely az oldal nyitóoldalát díszíti.

A megnyitott szem

Sok vonalban a Buddha szemét festik utoljára, a koncentráció pillanatában, majd egy láma felszenteli a képet. Ez a rítus a tárgyat dísztárgyból a gyakorlat támaszává változtatja.

Iskolák

A thangkákat több stílusban festik. A tibeti Menri- és Karma Gadri-stílus is átveszi a kínai festészet hatását, különösen a tájakon; a Káthmándu-völgyi newar festők, akiknek műhelyei a mai thangkák nagy részét szállítják, saját, motívumokban gazdagabb stílussal rendelkeznek. Japánban a selyemre vagy papírra festett Yakushi-képek másik hagyományt követnek, amely közelebb áll a Tang-kori Kínához, mint a Cleveland Museum of Artban őrzött Kamakura-kori, tizenkét tábornokos tekercs.

Festmények az orvoslás tanításához

Tibet páratlan orvosi festménysorozatot hozott létre: 79 thangkát, amelyek a „Kék berillt” (Vaiḍūrya sngon po), a Négy Tantra orvosi értekezés nagy kommentárját illusztrálják, amelyet a 17. század végén Desi Sangye Gyatso régens rendelt meg. Növényeket, szerveket, eszközöket mutatnak. A tibeti orvosok anatómiai táblákként használták őket. A sorozat első lapja az Orvosbuddhát és palotáját ábrázolja.

Jól választani

A jó thangkának tiszta a rajza, élénkek a színei, részletes az arca, és ikonográfiája megfelel a leírásnak. Útmutatónk a thangka kiválasztásához gyakorlati támpontokat ad, a katalógus pedig több műhely thangkáit kínálja.

Források

Klasszikus: Jackson & Jackson, Tibetan Thangka Painting: Methods and Materials (1984); Janet Gyatso, Being Human in a Buddhist World (2015) az orvosi festményekhez; múzeumi adatlapok az említett művekhez (Art Institute of Chicago, Cleveland Museum of Art, Rubin Museum).