A szútra és változatai: a szöveg története
Gilgiti kéziratok, kínai fordítások 615 és 707 között, tibeti változat: mit tudunk a Gyógyító Buddha szútrájának történetéről.
Tudás
Megalapozott
A Gyógyítás Mesterének szútrája (Bhaiṣajyaguru-szútra) nyírfakéregre írt szanszkrit kéziratai a gilgiti kéziratok közé tartoznak, amelyeket 1931-től kezdve tártak fel, és paleográfiailag az 5–6. századra kelteznek. A gyűjtemény 2017 óta szerepel az UNESCO A Világ Emlékezete nyilvántartásában.
Megalapozott
Nalinaksha Dutt 1939-ben adta ki az első kiadást. 1978-ban Gregory Schopen kritikai kiadást jelentetett meg («A redakció») a tibeti változattal és angol fordítással. Az újdelhi kézirat teljes fakszimiléje 2025-ben jelent meg.
Megalapozott
A kínai kánon több fordítást őriz: Dharmaguptáét (615, T449), Hszüan-cangét (650, T450), amelyet a leggyakrabban recitálnak, és Ji-csingét (707, T451), amely hét Gyógyító Buddháról szól.
Vitatott
Egy régebbi változat a Felszentelés szútrájának (Guanding jing, T1331) 12. tekercsében található, amelyet a hagyomány Śrīmitra fordítónak (4. század) tulajdonít. Sok kutató, köztük Michel Strickmann, inkább 5. századi kínai műnek tartja; e változat státusza vitatott.
Megalapozott
A tibeti kánon két szútrát tartalmaz: az egyik csak a Gyógyító Buddhának, a másik a hét Buddhának szól; Schopen mindkét tibeti változatot kiadta.
Források 2
Vitatott
A szútra keletkezésének pontos helye és ideje ismeretlen. A JAANUS megjegyzi, hogy a Gyógyító Buddha neve mintegy tizenöt, a 3. és 5. század között kínaira fordított szövegben fordul elő, és kultusza különösen népszerű lehetett Közép-Ázsiában.
Hit
Maga a szútra szerint Śākyamuni Buddha Vaiśālīban tanította Mañjuśrī bodhiszattva kérésére, leírva a Gyógyító Buddha tizenkét fogadalmát és keleti Tiszta Földjét.
Források 6
Tudás
Megalapozott Vitatott Hipotézis Hit
Megalapozott: források támasztják alá, a szakértők elfogadják. Vitatott: a szakértők nem értenek egyet. Hipotézis: felvetett, nem bizonyított. Hit: amit a vallási hagyomány mond, történeti igény nélkül.
Források
- UNESCO, Memory of the World Register: “Gilgit Manuscript” (inscribed 2017). www.unesco.org
- Gregory Schopen, The Bhaiṣajyaguru-sūtra and the Buddhism of Gilgit, PhD thesis, Australian National University, 1978. openresearch-repository.anu.edu.au
- Nalinaksha Dutt (ed.), Gilgit Manuscripts, vol. I, Srinagar / Calcutta, 1939. (könyv)
- J.-U. Hartmann, G. Melzer, T. Fukita (eds.), Gilgit Manuscripts in the National Archives of India, Facsimile Edition, vol. II.6: The Bhaiṣajyagurusūtra, National Archives of India / IRIAB Soka University, 2025 (announcement, H-Net). networks.h-net.org
- CBETA, Taishō T449, 佛說藥師如來本願經 (Dharmagupta, 615). cbetaonline.dila.edu.tw
- CBETA, Taishō T450, 藥師琉璃光如來本願功德經 (Xuanzang, 650). cbetaonline.dila.edu.tw
- CBETA, Taishō T451, 藥師琉璃光七佛本願功德經 (Yijing, 707). cbetaonline.dila.edu.tw
- JAANUS (Japanese Architecture and Art Net Users System), entry “Yakushi”. www.aisf.or.jp
- CBETA, Taishō T1331, 佛說灌頂經 (Consecration Scripture), fascicle 12. cbetaonline.dila.edu.tw
- Michel Strickmann, Chinese Magical Medicine, Stanford University Press, 2002. (könyv)
A hivatkozásokat 2026. október 15-én ellenőriztük.