Jelképek és legendák: a tál, a mirobalán, a nap, a hold és a tizenkét tábornok
Az Orvosbuddha-kép minden részlete mesél valamit. Rövid kulcs e jelképekhez.
Az Orvosbuddha képe kódolt üzenet, amelyet a hívők úgy olvasnak, mint egy oldalt. Íme a fő elemek.
A nektártál
A bal kézben egy tál (vagy Japánban kenőcsös edény). Egyeseknek a szerzetes alamizsnatálja, a mértékletesség jelképe; másoknak a halhatatlanság nektárja (amṛta), a megnyugtató bölcsesség jelképe. A thangkákon gyakran kék, mint a Buddha teste.
A mirobalán (arura)
A jobb kezében tartott mirobalánág valódi gyümölcs: a Terminalia chebula, amelyet széles körben használnak az indiai (ájurvéda) és a tibeti orvoslásban. A szövegek a „gyógyszerek királyának” nevezik. A hagyomány szerint a Buddha az ágat annak nyújtja, aki őt hívja, az adás képe.
A nap és a hold
Két bodhiszattva, Sūryaprabha (Nikkō) és Candraprabha (Gakkō) gyakran kíséri. A nappal és az éjszaka fényét, a tisztaságot és a gyengédséget jelképezik: azok, akik nappal és éjjel szenvednek, kísérettel rendelkeznek. A japán triászban két karcsú alak áll az ülő Yakushi két oldalán.
A tizenkét égi tábornok
A szútra szerint (Xuanzang változata) tizenkét nagy jakṣa tábornok, egyenként 7000 kísérővel, megfogadta, hogy megvédi azokat, akik a Buddhát tisztelik. Szanszkrit nevük eltér; Japánban Kubira, Basara, Meikira, Antira, Anira, Sandira, Indara, Haira, Makora, Shindara, Shōtora és Bikara néven ismertek. Japánban a zodiákus tizenkét állatához és a tizenkét órához kapcsolják őket. A narai Shin-Yakushi-ji tizenkét agyag tábornoka a 8. századból a műfaj remekműve.
A lótusz és a hold
A Buddha lótuszon és holdkorongon ül, az elme tisztaságának és világosságának jelképein.
A kék szín
Lásd a lapis lazuliról szóló cikket: a kék nem dísz, az átlátszóságot és a mélységet idézi.
A Hiei-hegyi lámpa
Egy japán legenda szerint Saichō, az Enryaku-ji alapítója lángot gyújtott a templom Yakushija előtt, amely sosem aludt ki. Amikor Oda Nobunaga 1571-ben lerombolta a templomot, a lángot állítólag megőrizték egy másik templomban, a yamagatai Risshaku-jiben, amely később visszaadta. Ez szóbeli hagyomány, és így kell bemutatni.
Egy ikonográfiai adalék
Japánban a legrégebbi Yakushi, például a 7. századi, általában nem tart gyógyszeres edényt a kezében: ez az attribútum később terjedt el, a Heian-kortól, a művészettörténészek szerint.
Források
Orvosbuddha-szútra (Xuanzang, Taishō 450); a Shin-Yakushi-ji adatai; Raoul Birnbaum, The Healing Buddha (1979). A legendákat legendaként mutatjuk be, nem biztos tényként.
Cikk olvasásaAz Orvosbuddha-thangka: hogyan festik a szent kéket