Az Orvosbuddha-szútra: egy vándorló szöveg története
Egy nyírfakéreg-kézirat, egy vándor szerzetes, egy vendégfordító: hogyan vált egy indiai szútra Kelet-Ázsia egyik legolvasottabb szövegévé.
A szöveg Vaiśālīban, egy ősi indiai városban kezdődik. A Buddha ott van szerzetesek, bodhiszattvák, királyok és minden világ lényeinek nagy gyülekezetével. Mañjuśrī bodhiszattva feláll, és kéri, hogy beszéljen egy másik Buddha tulajdonságairól, messze keleten, akinek neve támasz lesz a jövő korok lényeinek a nehézségekben. A Buddha beleegyezik: így kezdődik az Orvosbuddha-szútra (Bhaiṣajyaguruvaiḍūryaprabharāja-sūtra).
Mit mesél a szútra
A szöveg rövid, és egyszerű terv szerint halad. Először a távoli földön élő Buddha és tizenkét nagy fogadalmának leírása. Aztán tiszta földjének, bodhiszattváinak és előnyeinek leírása. Végül gyakorlati tanácsok: hogyan tiszteljük, hogyan mondjuk a nevét, milyen áldozatokat készítsünk. A vége felé egy Megmentő nevű bodhiszattva (Xuanzang változatában Jiutuo) megkérdezi Ānandát a „kilenc idő előtti halálról”, és arról, mit lehet tenni elkerülésükre. A leírt szertartásokat (lámpák gyújtása, zászlók kitűzése, áldozatok) a jóság és bölcsesség ébresztésének, valamint az elhunytak emlékének tiszteletére szolgáló módként mutatják be.
A Gilgit mellett megtalált kézirat
1931-ben a Karakorumban, Gilgit közelében helybeliek véletlenül nyírfakéreg-kéziratok egy csoportját találták egy romos sztúpában. A kéziratok szanszkritul íródtak, az úgynevezett „gilgit–bamiyani” írással. Köztük volt az Orvosbuddha-szútra is. 1939-ben Nalinaksha Dutt adta ki a Gilgit Manuscripts sorozatban, és ez a legrégebbi ismert szanszkrit változat. Szép meglepetés: a csak fordításokból ismert szöveg valóban létezett ebben a formában Indiában vagy annak határain.
A kínai fordítások
Kínában a szútrát többször lefordították. A legkorábbi, Śrīmitrának tulajdonított változat a 4. századi. Dharmagupta 615-ben, a Sui-dinasztia alatt készített egy másikat. A leghíresebb Xuanzang 650-es változata, a szerzetesé, aki Közép-Ázsián és Indián keresztül utazott szövegekért; ez lett a legtöbb olvasat alapja Kínában, Koreában, Japánban és Vietnamban. 707-ben Yijing, egy másik vándor szerzetes, aki tengeren tért vissza Indiából, hosszabb változatot adott, amely nem egy, hanem hét Orvosbuddhát ír le. Ezek a fordítások a kínai kánonban maradtak fenn (Taishō 449–451).
A szöveg Tibetben
A szöveget a tibeti Kandzsúr is őrzi, ahol az „egy Buddhás” és a „hét Tathágatás” változat is megvan. A nyolc Orvosbuddha, akiknek képe oly sok kolostort díszít, ebből a hagyományból ered.
Miért volt ekkora sikere
Olyan társadalmakban, ahol a betegség, a szegénység és a háború mindenki közelében volt, egy Buddha, akinek fogadalmai segítséget, ételt, ruhát és igazságosságot ígérnek, mindenkihez szól. Japánban egy császár feleségéért mondott ima hozta létre 680-ban a Yakushi-jit; története a Yakushi-ji cikkben olvasható.
A szútra olvasása ma
Fordítások léteznek franciául és angolul, kommentárokkal; a könyvek rovatban találja őket. Egy átfutó olvasás egy óránál kevesebb. A szútrát imádságként olvassák, nem orvosi értekezésként: lásd a lelki egészségről szóló cikket.
Források
Nalinaksha Dutt, Gilgit Manuscripts, I. köt. (Srinagar, 1939); Raoul Birnbaum, The Healing Buddha (1979); Taishō Tripiṭaka 449–451. A legrégebbi fordítások dátumai a hagyomány tulajdonításai.
Cikk olvasásaAz Orvosbuddha tizenkét fogadalma, egyenként